|
SAJTÓKÖZLEMÉNY
„Királyi és főúri lovaskultúra” kiállítás a felújított elnökségi terekben
2011. július 15.
A Gödöllői Kastély Lovardájához szorosan kapcsolódik a két istálló épülete, amelyet Grassalkovich I. Antal a 18. század közepén építtetett. A Lovardához közelebbi istálló (ún. Barokk Istálló) építésekor felhasználták a régi istálló (Gizella-szárny földszint) oszlopait és a márvány zaboscsészéket is. 2010-ben – a Gödöllői Királyi Kastély komplex környezetbarát üzemeltetést lehetővé tevő újjáépítése és családbarát szolgáltatásokkal történő fejlesztése - II. ütem (KMOP – 3.1.1/E-09-2f-2010-0002) projekt megvalósulása során - a Lovardával együtt megújult a Barokk Istálló rész is, restaurálták a tisztító- és nyeregkamra, valamint az istálló feletti szobák falfestéseit is. A 2011. decemberi projektzárást követően e szobák szolgálnak az új kiállítás helyszínéül (egyenként 15-25 m2 alapterülettel). Mindegyikük dekoratív, 18. századi falfestéssel díszített. A kiállítás műtárgyait modern technikai eszközök egészítik majd ki, amelyen a vendégek néhány különleges tárgyról láthatnak 3D-s animációt, illetve eredeti filmfelvételeket nézhetnek az egyes témákhoz kapcsolódóan. 1–2. szoba Témája: A magyar huszártiszt a 18–20. században Európa hadi színpadán a 18. század elején szokatlan küllemű lovasok jelentek meg, a huszárok. A reguláris magyar könnyűlovasság 18–19. századi valóságos története a Habsburg birodalmi haderő keretein belül zajlott. Ebben az összhaderőben a huszárezredek jelentették a mindenkori magyar király lovasságát, a kor hazai közfelfogásában pedig a „magyar nemzeti haderő” társadalmi presztízs tekintetében legrangosabb részét. A 18. századi Magyarországon és később is, a huszár nemzeti ideálkép, a magyar katona mondhatni őstípusa. Virtus, vitézség, férfias jellem és ehhez megfelelő elegáns és harcias küllem – ezt várta el a köz a huszártól. A témát két teremben mutatjuk be. A középpontban mindkét részben a huszártiszt, mint katona áll. Az első teremben 1848-49 a korszakhatár, míg a másodikban az azt követő időszak, mely kibővül a Huszártiszt mint gentleman, mint sportsman, témával (a díjugratás-, díjlovaglás-, lovaspóló-, távlovaglás-, kialakulása, szabályai). A középpontban természetesen mindkét részben a huszártiszt, mint katona áll. 3. szoba Témája: Nemesi bandériumok a 18–19. században
A nemesi felkelés intézménye, a magyar nemesség és az egyéb kiváltságolt területek lakóinak „vérrel adózása”, katonai kötelezettsége a magyar jogrend egyik önmagát túlélt képződménye volt. A direkt katonai szerepek mellett a vármegyék nemessége különleges esetekben, országos méretű parádék, megyegyűlések, országgyűlések, királykoronázások, rangos temetések alkalmából is „rendbe állt”. E díszes kivonulások mintegy a régi harci rendek visszfényének számítottak, nem kevés anakronizmussal. A történelmi emlékezet két nagyobb országos „nemesi megmozdulást” őriz (1790, 1896).
4. szoba
Témája: Magyar lovas testőrségek 1760–1918
A látogatók áttekintést kaphatnak majd a magyar testőrségekről, kiemelten a magyar lovas testőrségekről, a Mária Terézia alapította Magyar nemesi testőrségről, illetve a két világháború közötti kormányzói testőrség lovas szakaszáról. 1760. szeptember 11-én alakult meg Bécsben a „Magyar királyi Nemes Test őrző Sereg”. Azt tartják, ők voltak minden idők legszebb magyar huszárjai. A magyar gárdisták belső testőröknek számítottak, szolgálatuk bizalmi jellegű volt. Sokszor reprezentáltak, mindenekelőtt Bécsben, díszőrséget álltak a Burgban és más uralkodó helyszíneken, lovas kíséretet adtak az uralkodóház tagjainak, futár és diplomáciai küldetést teljesítettek. Magyarországon – főleg Pozsonyban és Budán, később Gödöllőn – királylátogatások, vagy koronázási ceremóniák alkalmával szerepeltek. 1848–49 adminisztratív és politikai cezúra volt a testőrség történetében. Történetük második szakasza a kiegyezéssel, illetve I. Ferenc József 1867-es koronázásával kezdődött. Az egykori lovas testőrség nem hivatalos jogutódja Horthy Miklós kormányzó lovas testőrsége lett. A magyar lovas testőr hagyományokat őrző szakasz főleg reprezentált állami és egyházi ünnepeken., protokolláris alkalmakon a kormányzót és külföldi vendégeit kísérte.
5. szoba Témája: Főúri kocsizás A terem a magyar fogatkultúra és fogatstílus kialakulását, legjelentősebb képviselőit, a leggyakoribb kocsitípusokat, a modern fogatsport kialakulását mutatja be a látogatók számára. Szemléltető ábrák és szöveges leírások pontosítják a hintó, kocsi, szekér fogalmát. Különleges ábrázolásokat mutat be a tárlat az ún. parádés kocsikról, valamint az azokon szolgálatot teljesítő személyekről. 6. szoba
Témája: a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovas Iskolája
A téma kifejtése rövid általános ismertetővel indul, amely megvilágítja a spanyol iskolás lovaglás lényegét, a klasszikus magasiskolai idomítás történelmi hátterét, az európai fejlődést, valamint a magyar vonatkozásokat. Ezt követően a magyar spanyol iskola létrehozásának körülményei, indokai, alapítói kerülnek bemutatásra ábrázolások, dokumentumok és tárgyi emlékek segítségével. Kitér a kiállítás a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovas Iskolája kultúrtörténeti jelentőségére, valamint a spanyol iskola kisugárzására, mai továbbélésére, hatására a 21. század magyar lovas kultúrájára. A téma teljességét a gödöllői vonatkozása adja, hiszen Erzsébet királyné a kastély lovardájában a spanyol lovas iskola hagyományain alapuló cirkuszi mutatványokat gyakorolt. Számára az 1870-es években körmanézst alakítottak ki a lovardában, s Eliza Petzold személyében külön műlovarnőt hívtak a bécsi Rentz cirkuszból.
7. szoba Témája: Dámalovaglás A téma részletes kifejtése rövid áttekintéssel indul, majd rátér a dámalovaglás fellendülésének időszakára (18–19. század). A bemutatás természetesen kitér a különleges dámanyergek sajátosságaira, valamint a dámalovak betanítására is. A témában fontos szerepet kap Erzsébet királyné lovas-szenvedélyének bemutatása, akit kora legjobb női lovasaként tartottak számon. Sok olyan festmény, fénykép készült róla, amely lovon, dámanyeregben ülve ábrázolja.
8. szoba
Téma: Főúri, királyi vadászatok (agarászat, falkászat, solymászat)
E szobában bemutatásra kerül a három hagyományos vadászati mód (agarászat, falkászat, solymászat) magyarországi története. A kiállított tárgyak a vadászatokon használt felszereléseket, híres vadászatokat (külön kiemelve a királyi időszak gödöllői falkavadászatait) mutatják be. A téma nemcsak a 19–20. századra korlátozódik, hanem bemutatja az egyes részek hagyományainak 21. századi továbbélését is. E téma igen nagymértékben kapcsolódik a gödöllői kastélyhoz, a kastély saját múzeumi gyűjteményében lévő tárgyak (pl. vadászati meghívók, ábrázolások…) leginkább itt tudnak majd megjelenni. |
|
|